Hagyományainkat folytatva, divatdiktátorunk most következő cikkében feltárja a kifogástalanul elegáns megjelenés kiegészítőinek csínját-bínját. Az öltöny sorozat utolsó részében a kiegészítők rejtelmeit járjuk körül. Következik a nyakkendő, a díszzsebkendő és az övválasztási gyorstalpaló.
A kiegészítők tárházának leglátványosabb darabja a nyakkendő. A sokak által kifejezetten utált nyakravaló azonban felrakja a pontot az i-re. Csupán néhány, egyszerű alapszabály szem előtt tartásával sokat dobhat megjelenésünkön.
Legelőször is, a nyakkendő szélessége elviekben passzol a zakó hajtókájának szélességével. Másodsorban a nyakkendő színe optimális esetben sötétebb az ing tónusánál, hiszen így válik láthatóvá. Mondanunk sem kell, hogy a kiválasztott példány természetesen harmonizáljon az öltöny és az ing színvilágával. Az öltönyhöz kötött nyakkendő alapesetben selyem, ám tény, hogy manapság szabadabban viszonyulunk a divatszabályok értelmezéséhez, így nem kötelező görcsösen ragaszkodnunk a klasszikus megoldáshoz. Egy dolog viszont tuti: az olcsó poliészterre nyomott Mickey Mouse és Bart Simpson-mintás darabokat érdemesebb ellenségeinknek ajándékozunk.
Végül, de nem utolsó sorban, vessünk egy pillantást a megkötés-variációkra. Az alábbi ábra a négy alapvető csomómegkötési módot szemlélteti:
A makulátlanul elegáns megjelenés másik elmaradhatatlan kiegészítője a díszzsebkendő. Két dolgot szokás ezzel kapcsolatban megjegyezni. Az első, hogy – a közhiedelemmel ellentétben – nyakkendővel nem azonos színű, illetve anyagú darab a megfelelő; pont az benne a pláne, hogy elüssenek egymástól. Szintén fontos elv, hogy minél szigorúbb és pontosabb az összehajtása, annál inkább formális a viselet. A mellékelt ábrával áttekinthetjük a három alapvető megoldást. Amennyiben ezek már készségszinten mennek, még számos más variációval is folytathatjuk az origamit.
Mai cikkünk harmadik szereplője az öv. Bár az övválasztás sokaknak egyszerű műveletnek tűnhet, mégis itt keletkezik a legtöbb divatbaleset. Pedig a mellényúlások néhány alapszabály figyelembe vételével könnyen elkerülhetőek. A méret például minden övbe bele van írva, a derekunkat pedig le tudjuk mérni. Ha mégis sikerült a szükségesnél nagyobbat vásárolni, legrosszabb esetben levághatunk belőle.
Tipp: a csatnál kell vágatni, nem a végéből. Trükk: a csatok gyakran levehetőek, műtét után pedig visszahelyezhetőek.
Szintén fontos alapelv, hogy az öv színe öltönyviselés esetén passzoljon a cipőnkhöz. Ha esetleg még a táskánkkal is egyezik a színvilág az már maga a vizuális orgazmus. Egy jó öv – ahogyan egy minőségi öltöny is – sokáig hűséges társunk lesz: ha nem akarunk évente vacak minőségért majdnem annyit kiadni, mint egy igényes bőr példányért, akkor érdemes rászánni azt a pár ezer plusz forintot.
Tipp: az öv szélességét eléggé meghatározzák a bújtatók a nadrágon – érdemes ennek tudatában vásárolnunk. Alapjáraton a formális ruházathoz keskenyebb övek dukálnak, a lezserebb verziók általában szélesebbek.
Elegáns ruházathoz választott öveknél a letisztultság elve a célravezető: a minta nélküli, fényesebb felületű, nem matt csattal rendelkező példányokkal szinte kizárt nagyot hibázni.
Kommentáld írásainkat a facebookon!