A hét elején az Emberi Jogok Európai Bírósága egy igen fontos, melegeket érintő ügyben hozott döntés. Mit jelent ez a gyakorlatban? Lesz-e európai melegházasság? Mi változik Magyarországon? Szomorkodhat-e Semjén Zsolt? Dombos Tamást, a Háttér Társaság Jogsegélyszolgálatának munkatársát kérdeztük.
Pink Puli: Az eheti strasbourgi döntés nyomán sokan bizakodásuknak adtak hangot, mert úgy tűnik, Európa nagyot lépett előre a melegházasság irányába. Kezdjük a legfontosabbal: lesz-e összeurópai melegházasság e döntés nyomán?
Dombos Tamás: A döntés tekinthető egy újabb lépésnek a teljes jogegyenlőség megteremtése felé, de magából a döntésből a házasság azonos nemű párok számára történő megnyitása nem következik. A döntés a Schalk és Kopf kontra Ausztria (2010) döntésben lefektetett alapelvre utal vissza, amely kimondta: az Emberi jogok európai egyezménye nem követeli meg a tagállamoktól az azonos nemű párok házasságának lehetővé tételét, a tagállamoknak e téren mérlegelési joguk van. Az Emberi Jogok Európai Bírósága azonban mind a Schalk és Kopf döntésben, mind a mostaniban erősen hangsúlyozta a tagállami szabályozás gyors változását e téren, ami előrevetíti, hogy adott esetben ezen az álláspontján a bíróság a jövőben változtathat, például amiatt, hogy egyre több tagállam teszi lehetővé a házasságot. A bíróság gyakran hivatkozik az “európai konszenzusra”, amit legtöbbször valamiféle többségi elvként értelmez: ha egy kérdésben a tagállamok látható többségében azonos gyakorlat figyelhető meg, azt könnyebben előírja a többi államnak is. Ilyen konszenzus a házasság kérdésében nincs,
47 tagállamból jelenleg 11-ben van házasság. 24-ben (tehát több mint a felében) van viszont valamilyen jogi elismerés (házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat),
és ezt az érvet használta is a bíróság a mostani döntésében.
PP: Pontosan mit jelent ez a mostani ítélet és kikre vonatkozik?
DT: A döntés így foglalható össze:
azokban az országokban, ahol az azonos neműek házassága nem engedélyezett, az államnak kötelessége valamilyen alternatív jogintézményt biztosítani az azonos nemű párok párkapcsolatainak elismerésére,
függetlenül attól, hogy ilyen alternatív jogintézmény a különnemű pároknak létezik-e. Az ítélet egy fontos újabb vetülettel bővítette a bíróság eddigi joggyakorlatát e téren. 2003 óta a bíróság következetesen azt mondja, hogy az élettársi kapcsolat szabályozásában nem lehet azonos és különnemű párok között különbséget tenni (ez az ún. Karner-alapelv), így ha egy jog elérhető a különnemű nem házasságban élő pároknak, azt az azonos neműektől sem lehet megtagadni. 2013 óta azt is tudjuk, hogy a házasságon kívül nem lehet olyan új párkapcsolati formát bevezetni, amelyből a jogalkotó az azonos nemű párokat kizárja (Vallianatos-ügy: Görögország olyan bejegyzett élettársi kapcsolatot akart bevezetni, amely csak különnemű párok számára lett volna elérhető, erre a bíróság azt mondta, hogy ez egyezményellenes). Eddig viszont a tagállamok dönthettek úgy, hogy csak különneműek házasságát ismerik el, és semmilyen más intézményt nem biztosítanak se azonos, se különnemű párok számára.
Változnak az idők – bírák az Emberi Jogok Európai Bíróságán, Strasbourgban. – Fotó: ECHR
Az ítélet erről a helyzetről mondja ki, hogy ez az azonos nemű párok vonatkozásában ellenkezik az egyezménnyel. A döntés a jogintézmény tartalmáról nem sokat mond, az azért kiolvasható belőle, hogy legalább a felek kölcsönös anyagi és erkölcsi támogatását, illetve öröklési jogát biztosítania kell, de azt nem mondja ki, hogy az alternatív jogintézménynek a házassággal azonos jogokat kellene biztosítania. A konkrét döntés Olaszországra vonatkozik, de a bíróság működésének alapelveiből következően az Emberi Jogok Európai Egyezményében részes valamennyi államára, tehát az Európa Tanács mind a 47 tagállamára irányadó.
PP: Be kell vezetni minden Európa Tanács tagállamban a regisztrált élettársi kapcsolatot?
DT: Igen, a döntésből ez következik, hiszen azonos jogi problémát felvető ügyekben a bíróság azonos következtetésre fog jutni. Azt azért ne várjuk a döntéstől, hogy rövidtávon mind a 47 tagállamban érvényesülni fog. A bíróság például 1981-ben mondta ki, hogy a homoszexuális kapcsolatok büntetőjogi üldözése egyezményellenes, mégis, 2014-ig kellett várni, amíg az utolsó tagállam (Észak-Ciprus) is megszüntette a büntetőjogi szankciót. Szóval, a jogi alapelv rögzítése és annak valamennyi tagállamban történő érvényesítése között hosszú idő telhet el. Ebben fontosak a helyi (nemzeti) szintű politikai folyamatok, illetve az is, hogy indulnak-e további hasonló perek más országokban. A döntés ez utóbbit annyiban könnyíti meg, hogy kimondja: mivel egy nem létező jogintézménnyel szemben nincs nemzeti szintű jogorvoslati lehetőség,
az azonos nemű párok közvetlenül fordulhatnak a strasbourgi bírósághoz, nem kell helyi szintű pereskedéssel vesződniük.
Ez gyorssá és olcsóvá teszi az ilyen ügyek eljuttatását a strasbourg-i bíróság elé.
PP: Milyen gyakorlati haszna van az ítéletnek? Tudnál példát mondani, hogy mi változott hétfő óta? Mit jelent ez a magyar melegeknek?
DT: Azon országokban, ahol sem házasság, sem bejegyzett élettársi kapcsolat nincs, az azonos nemű párok azonnal a strasbourgi bírósághoz fordulhatnak, illetve használhatják a döntést érvként a helyi érdekérvényesítési munkájuk során. Azon országok esetében, ahol már van házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat (ilyen Magyarország), a döntésnek közvetlen érdemi hatása nincs. Annyiban lehet pozitív hozadéka, hogy nehezebb lenne eltörölni a bejegyzett élettársi kapcsolatot intézményét, mert most már nemzetközi kötelezettségünk is van egy ilyen jogintézmény fenntartására.
Kommentáld írásainkat a facebookon!