Az Instagram 10 legdögösebb tetovált férfimodelljeinek egyikével külföldi szocializációjáról, világpolgár életfelfogásáról, modell, fitneszversenyző és testépítő karrierjének kulisszatitkairól beszélgettünk. Peleskey Bence lapunknak őszintén mesél a naturál testépítéshez, az unikornisokhoz és a meleg férfiakhoz való viszonyáról.
Pink Puli: Lemérted már, hogy hány centi? Mármint a szakállad…
Peleskey Bence: Haha. Sajnos, most vágtunk belőle, de egyébként nagyjából ez a versenyhossza. Tavaly előtt, december környékén kezdtem újra növeszteni, mert előtte már volt egy projekt, amihez meg kellett rövidíteni. Ezután jött egy verseny, így muszáj volt újra megborotválkozni, de ezt utólag megbántam, mert azóta még hosszabb lehetne. Most a tizenhatodik hónapnál jár.
Fotó: Udvardi Attila
PP: Tudatos imázsépítés miatt kezdted növeszteni? Magyarországon viszonylag kevés szakállas férfimodellt ismerünk.
PB: Mindig is szerettem volna szakállat, de a genetika miatt eleinte úgy gondoltam, hogy ez nekem nem nagyon fog menni. Többször elindítottam a folyamatot, de van az arcomon két terület, ahol egyáltalán nem nő szakáll. Viszont most már olyan hosszú, hogy eltakarja ezeket.
PP: Napi szinten kell vele foglalkozni? Sok karbantartás igényel?
PB: Vicces, mert az elején azt hittem, hogy sok meló lesz vele. Mára olyan, mint a hajmosás: egy kevés sampon, vagy balzsam elegendő. Van egy körkefém, reggel megmosom, és három perc alatt hajszárítóval be is lövöm, így nincs vele probléma.
Fotó: Dévai Zoltán
PP: Az utóbbi időben többféle szerepben olvashattunk rólad: megjelentél fitneszversenyeken, de láttunk modellként is. Elsősorban miként definiálod magad?
PB: Az egyik a másiknak a hozománya, és egyik sem létezne a másik nélkül. Nagyon önkritikus tudok lenni, és ha látok magamon egy apró felesleget, máris elégedetlen vagyok. Az a helyzet, hogy van egy bizonyos versenyforma, ami csak ideig-óráig tartható. Ha pedig az ember egyszer már látta magát ebben a formában, onnantól kezdve minden más rossz lesz. Ami nem azt jelenti, hogy tényleg rossz – sőt, egy átlagember szemével talán meg sem lehet különböztetni – , de én látom és az edzőm is észre veszi. Viszont, mind a két szerepben (modell és versenyző) jól érzem magam.
PP: Szinte minden kontinensen éltél már. Ez mennyiben feltétele annak, hogy az ember sikeres modell, sikeres versenyző legyen? Mi volt e téren fontos tapasztalat számodra?
PB: Afrikában nőttem fel a szüleimmel, ezért szerencsésnek érzem magam. Egyfajta világszemlélet és gondolkodásmód az, amit ott rám ragadt. Minden, amit eddig tettem igazolttá vált azáltal, hogy most például itt ülünk és beszélgetünk. Úgy érzem, minden úgy van jól, ahogy van.
Fotó: Várfi István
PP: Ha már ennyi helyen megfordultál a világban és testközelből is látod a szépségipart, nyilván találkoztál melegekkel. Mik a tapasztalataid? A lábaid elé omlanak a meleg pasik?
PB: Nem. (Nevet) De egész életem során elkísértek a melegek. Külföldön számos országban sokkal nyitottabbak az emberek a melegek iránt, másként viszonyulnak ehhez a témához, mint itthon. Valahogy mindig közel álltak hozzám, Új-Zélandon például két ízben is melegeknél laktam. De nem azért, mert melegek, hanem mert nagyon jó emberek, és nagyon sokat köszönhetek nekik. Úgy vettem észre, hogy odakint sokkal összetartóbb mindenki, jobban segítik egymást, és ez nem csak a melegekre igaz. Irigylésre méltó az a hozzáállás, ami külföldön megfigyelhető. Magyarország is sokat fejlődött az elmúlt tizenöt évben, de azért volna még mit tanulnunk a Nyugattól.
PP: Bókolnak neked pasik is? Mennyiben más, ha egy férfi dicséri meg a kidolgozott hasizmaidat, mint ha egy nő teszi?
PB: Mindenképpen jólesik, a saját nemétől az ember mindig jobban fogadja ezt. Azt mondják, hogy a melegeknek jobb ízlésük van, mint általában a heteróknak, így ha egy melegtől kap az ember bókot, az jobban felértékelődik. Nagy elismerés, pláne, ha nincs mögöttes szándék. Sok ismerősöm példaként tekint arra, ahogyan csinálom a dolgaimat: van egy normális munkám, párkapcsolatban élek és mellette még versenyzem is. Nagyon fontos az egyensúly az életemben, a testi és mentális egyaránt. Nem jó, ha csak az egyikre koncentrálunk, sőt, fejben is kőkeményen ott kell lenni, hogy az ember teljesíteni tudjon a versenyeken.
Fotó: Zsolyomi Norbert
PP: Egy cikkben olvastam, hogy naturál testépítő vagy. Tényleg lehetnek szép izmaink természetes táplálék-kiegészítőkkel?
PB: Az IFBB-nek (International Federation of Bodybuilding and Fitness – a szerk.), ahol versenyzem, valamint a vezető edzőmnek, Turós Györgynek is nagyon fontos ez. Egyébként ő az országban az egyik legjobb edző, az ő segítségével készülök fel a versenyekre is. Most lesz például az Európa bajnokság májusban, előtte a magyar kvalifikáció, sőt idén Magyarország rendezi a VB-t is, ami óriási dolog. Az így elért fizikum egyébként használhatóbb a hétköznapokban. Ha úgy tetszik: ezzel a testtel le tudok menni focizni vagy röplabdázni, de el tudok indulni egy Men’s Physique versenyen is. Könnyebb elérni ezt a formát, ráadásul rövidebb idő alatt lehet megvalósítani, mint a hagyományosnak számító testépítőknél. Sőt, mivel a van rá törekvés, hogy a testépítés is az olimpiai sportágak közé tartozzon, a doppingszűrés miatt a természetes kiegészítőkkel működő irányzatok jöhetnek majd leginkább szóba.
PP: Egy héten hány alkalommal edzel?
PB: A felkészülési időszakban mindent összeadva – súlyzós, kardio, aerob stb. edzések – nagyjából hat alkalommal edzem. Sok időt töltök a teremben, sőt, annak függvényében, hogy az edzőm éppen hol tart edzést, nem is csak egy helyre járok.
PP: Ezt a szigorú edzésrendet hogyan tolerálja a magánéleted?
PB: Szerencsére a barátnőm is edz, bár ő otthon teszi ezt, a maga tempójában, ám éppen ezért nagyon megértő és mindenben támogat.
Fotó: Halász Jácint
PP: Van egy látványos Instagram profilod, ami tudatosabb építkezésre vall. Nem nagyon találtunk más szakállas magyar férfimodellt, aki ilyen aktív a közösségi médiában…
PB: Megmondom őszintén, eleinte nem is foglalkoztam ezzel tudatosan. Bő egy éve jártam egy fotózáson, ahol elkezdtünk beszélgetni a dologról. Addigra elkészült néhány komolyabb fotóm, amit feltettem a közösségi oldalakra, és onnantól már kihívásként tekintettem erre a területre is. Mivel a marketing részben a szakmám is kíváncsi voltam, hogy önmagamat, mint brandet, képes vagyok-e értékesíteni. Úgy tűnik, hogy igen…
PP: Egy magazin nemrég beválasztott a világ tíz legdögösebb tetovált instagramos férfimodellje közé. A tetoválások is az imázsépítés részei?
PB: Jóval régebben kezdődött a dolog: az első tetoválásom valamikor 15 éves korom környékén került rám: úgy kellett hamisítanom egy szülői igazolást, hogy azt a bizonyos unikornist – ami azóta az enyészeté lett – feltetováltathassam a hátamra.
PP: Egy unikornis volt az első tetkód?
PB: Igen, egy unikornis volt az első, még 1997-ben. Aztán, 18 éves koromban kaptam egy könyvet, aminek A tetovált paradicsom volt a címe és Francia Polinéziáról szólt, ahol óriási kultusza és történelme van a tetoválásnak. Ugyan a polinéz tetoválások nem vonzanak annyira, de valahol itt kezdődött ez a szerelem. Nálam ugyanis ez abszolút nem divat, sőt a versenyzésnél kifejezetten hátrányt jelent: lepontozzák, gyakran el kell fedni, amennyire csak lehet. Ugyanez áll a szakállra is: általában azt sem tudják hová tenni.
PP: Előítéletesek az emberek a szakállasokkal szemben?
PB: Nem mondanám, de azért egy buliban biztosan nem én leszek az első, akibe belekötnek (mosolyog). Néha én is meglepődöm azon, hogyan tudok kinézni. Én például soha nem állnék magammal szóba, de minden szubjektív, szerencsére azért akadnak emberek, akik például megőrülnek a szakállért.
PP: Itthon vagy külföldön képzeled el a jövődet?
PB: Ez nagyon jó kérdés. Sok helyen éltem már, sokfelé jártam, de még rengeteg országba szeretnék eljutni. Lehet, hogy találok egy ideális helyet, de mindig bennem van, hogy folytassam és menjek még tovább. Nem tudom elképzelni, hogy lenne egy origó, amire azt mondom, hogy igen, én ott és csak ott tudok élni. De, ha a szívemre teszem a kezem, akkor valószínűleg nem Magyarországot mondanám. Pontosan azért, mert külföldön megvan az a nyitottság, amiről már beszéltünk. Ahová nagyon vágyom, az San Francisco, mert ott remekül megfér a meleg a heteróval, a félmeleggel, az ázsiaival, a feketével, a fehérrel satöbbi, satöbbi. Szerintem pont ebben rejlik az élet szépsége, hogy mind-mind különbözőek vagyunk.
Peleskey Bence modell, fitneszversenyző, testépítő. 1982-ben született Miskolcon, majd Algériában nevelkedett. A gimnázium elvégzése után politológiát hallgatott a Miskolci Egyetemen, ezt követően közgazdaságtant és nemzetközi kapcsolatokat tanult a budapesti International Business Schoolban. A világ számos országában megfordult, élt – többek között – Izraelben, Új-Zélandon, Franciaországban, Máltán, Angliában, Panamában, az Egyesült Államokban és Guatemalában is. Jelenleg Budapesten dolgozik, mint business development manager egy IT biztonságra specializálódott cégnél. Egy divatportál nemrégiben az Instagram 10 legdögösebb tetovált férfimodellje közé választotta.
Kommentáld írásainkat a facebookon!